Szegedi Híradó, 1867. július-december (9. évfolyam, 53-104. szám)
1867-09-12 / 73. szám
saját vagyonukkal felelősök. Tudva van pedig, hogy a város vagyonának kezelésében 1862 óta a jelen tisztikar beléptéig tetemes hiányok történtek. Ilyenek történtek például a ballagitói- s Bobalicsnak kiadott földeket illetőleg. Ez utóbbiak miatt tudjuk, hogy pert folytat a város s a pör állásáról a városi főügyész jelentést is tett, a miből csak az világlott ki, hogy alperes ismét 30 napi időhaladékot kért, így e pör elhuzódhatik 8—10 esztendeig is s a város több ezekre menő kárt szenved. Miután a 61-diki közgyűlés határozatai ma is jogérvényesek , kívánja, hogy küldöttség neveztessék ki, mely a város vagyonában 1862-től fogva a jelen tisztikar belépteig történt intézkedéseket megvizsgálván, a tapasztalt hiányokról a közgyűlésnek jelentést tegyen. Egyszersmind kívánja, hogy a 61-diki utolsó közgyűlés imént fölolvasott határozata a mai közgyűlés jegyzőkönyvébe vétessék. Főügyész jelenti, hogy a Bobalitsper legnagyobb részt be van végezve, csupán bírósági szemle szükséges, hogy minő állapopotban van a kert. Szabó János képviselő bírói szemle nélkül is tudja, hogy nincs benne eperfa, pedig alperes kötelezte magát, hogy évenként 6000 eperfát ad. Kolb Antal tanácsnok. Szükségtelennek tartja, hogy a 61-dik utolsó közgyűlés végzése jegyzőkönyvbe vétessék, miután magából a hivatal kötelezettségéből folyik a felelősség. Különben is a 61 diki közgyűlés hatáskörét annak okt. 30-diki határozata felülhaladta. — Ezután szólót elkezdte ragadni a szenvedély paripája s először is Osztróvszkynak tett szemrehányásokat, hogy a múltak sebeit tépi föl, s hogy tetteivel kérkedik. (Mikor tette azt?) Ő elismeri, hogy Osztróvszkynak vannak érdemei, de a haza sorsának jobbrafordultában legnagyobb érdeme a haza bölcsének van s a kivitel érdeme miniszterelnök ő nagyméltóságát illeti. (Váljon mit akart ezzel tanácsnok ur bizonyítani?) Osztrovszky. Tagadja, mintha ő személyekkel akarna bíbelődni. Ő egy rászaló szót sem szólt azok ellen, kik a provisoriumban szolgáltak, egyedül Szeged vagyona érdekében tette indítványát. Elnök: Maradjunk szorosan a tárgy mellett, azok fölött, kik a provisoriumban szolgáltak, ítéltek a választók, midőn őket tisztviselőkül megy választották. Ezután kérdi, hogy az 1861-diki okt. 30-diki határozat jegyzőkönyvbe vétessék-e ? Mészáros Lajos aljegyző fölolvassa a kérdéses jegyzőkönyvnek hazaárulásról szóló pontját azon megjegyzéssel, hogyha e határozat a jelen gyűlés jegyzőkönyvébe vétetik, a közgyűlés újra ki fogja mondani a vádat, amelynek helytelensége most már el van ismerve. Polener Jenő képviselő. Nem pártolja Osztrovszky indítványát. A volt provisorius tisztviselők nem vonathatnak felelősségre, mivel amit tettek, mint kiskorú gyermekek tették a helytartótanács felügyelete alatt, s így a volt helytartótanácsot is felelősségre kellene vonni. Az volt mondva, hogy vessünk fátyolt a múltakra, ő a provisorius tisztviselők minden intézkedéseire fátyolt kíván vetni Magyar János képviselő a jegyzőkönyvbe vételt kívánja, mert ez okmány nélkül a levéltár hiányos leend. Tascher József tanácsnok. A jegyzőkönyvbe vétel ellen szól, miután a 61-diki közgyűlés kérdéses határozatát a helytartó tanács is megsemmisítette. A vizsgálatra vonatkozólag megjegyzi, hogy azt megejteni nem lehet. Ha az évek során történt minden intézkedést meg akarnak vizsgálni, mennyi idő kivántatnék ahhoz, s mi lenne mind annak vége? (Érdekes dolgok nőhetik ki belőle magukat s bizonyos, hogy nem a város bánja meg.) Kolb Antal tanácsnok ismét szól és ismét szenvedélyesen, óvást tesz az ellen, hogy a határozat jegyzőkönyvbe vétessék. — Osztróvszky önmaga alatt vágja a fát, miután a provisoriumban a város ügyeinek ő is szolgált. részt vett a városi anyagi kérdések tárgyában tartott gyűlésekben, a többi közt, a melyek a vízvezeték és gázvilágítás ügyében tartottak. Osztróvszky tiltakozik azon állítás ellen, hogy a vízvezeték ügyében tartott tárgyalásokban résztvett. Azt nem tagadja, hogy a város egyes közdolgaiba, például az unlági ügyekbe ő is befolyt, s ha ez is bűn, terjesztessék ki reá is az 1861-diki közgyűlés érzékeny pontja, de ha csak e miatt ellenzik annak jegyzőkönyvbe vételét, nem bánja, ha az, mi a hazaárulásra vonatkozik, el is marad, miután ő főkép a felelősségre vonatkozó pontot akarná épségben s érvényben fönntartatni. Tóth János képviselő osztja Magyar János nézetét. Az eltévedt jegyzőkönyv a levéltár kiegészítő része; oly történeti okmány, mely Szeged város akkori gondolkozásmódjáról tanúskodik. Vagy vezettessék tehát be a jegyzőkönyvbe, vagy tartassék meg okmány gyanánt addig, míg az eredetit a vizsgálóbizottmány előkeríti, vagy arról jelentését benyújtja. Végül a jegyzőkönyvbe vétel kérdésének eldöntése akkorra halasztatott, midőn a vizsgálatra kiküldött bizottmány beadja jelentését. Ezután elnök fölteszi a kérdést: akar-e a közgyűlés küldöttséget választani, mely a város vagyonában 1862-től 1867-ig történt intézkedéseket megvizsgálván, azokról jelentést tegyen. Fodor István képviselő a vizsgálatot fölötte szükségesnek tartja, miután vannak jelek, melyek arra mutatnak, hogy a város vagyona helytelenül kezeltetett. — Fölhozza Péchy helytartótanácsi alelnök esetét, kinek — hir szerint — tisztátlan vagyonkezelés miatti elbocsájtatása éppen azon időben történt, midőn itt a Fotti ügy forgott szőnyegen. Azt is különösnek tartja szóló, hogy míg Gamperl nem akart a Tiszaszabályozásba belebocsátkozni, a provisorius hatóság néhány ezer irtót sózott vele nyakunkba. Nem kívánja, hogy a vizsgálóbizottmány minden csekélységre kiterjeszsze figyelmét, csupán a lényegesebbeket szemelje ki. Szabó János képviselő megemlíti, miszerint a provisorius tisztviselők annyira nem szerették az ellenőrködést, hogy midőn a „Szegedi Híradó“ adotti ügyben a nép érdekét védte, az akkori tanács egyik tagja a cikkírót a várba katonai törvényszék elébe akarta vitetni. *) Kolbnak felelvén, megjegyzi , hogy a közdolgok fölött határozni a város polgárai rendesen akkor hivattak meg, midőn a határozat már megtörtént. (Szóval, biz a polgárok a provisorium alatt többnyire csak köpönyegül voltak fölhasználva.) Ezután a vizsgáló küldöttség választása átalános többséggel elhatároztatott. — Elnöke lett: Réh János polgármester, alelnök: Fodor István, tagok: Osztrovszky József, Wagner Károly, Babarczy József, Dobó Miklós, Szekerke József, Neskovits György és Szűcs Ferenc cserepes. Polztner Jenő — mint mondá — haszontalan munkát nem akarván végezni, a bizottmányi tagságot nem fogadta el. Ezután Szekerke József képviselő azon meglepő indítványnyal lép föl, hogy Magyar János képviselőtől, ki a „Szegedi Híradóban“ maga bevallja, hogy egy törvényszéki végzést, megváltoztatott s emiatt bűn fenyítő törvényszék elébe fog idéztetni, — a szavazási jog megvonassék. Osztrovszky József nem helyesli Szekerkesz indítványát. A közgyűlésnek nincs joga e tárgyban ítéletet nézni s meg kel várnia a birói ítéletet. Utána Poltzner Jenő képviselő jól kikerekített beszédben mutatta ki az indítvány helytelenségét, mire aztán Szekerke képviselő azt, mondta, hogy nem is úgy értette ő azt, hanem hogy miként értette, arra aztán nem szolgált magyarázattal. Elnök kimondá, hogy az indítvány nem pártoltatik. Mindamellett már ekkor többen sejtették, hogy mi forrong a közgyűlés kebelében. Azon helyről, honnan a közgyűlés gépeinek igazgatása történik, meg volt bízva az indítványozó, hogy szikrát dobjon a képviselők közé, ez azonban nem történt elég ügyesen s tán a párt sem volt még eléggé informálva, ez volt oka, hogy a közgyűlés lángba nem borult és Szűcs Ferenc cserepesnek volt föntartva a dicsőség, hogy ami ma nem sikerült, azt másnap eszközölje. De tartsunk rendet. Az indítványok lévén napirenden, Börcsök Ignác képviselő indítványozza, hogy a szőlőcsempészet meggátlása céljából szüret előtt szőlőt a piacon ne legyen szabad árulni. Az indítvány célszerűtlensége s kivihetlensége több oldalról kimutattatván, az elejtetek. Azonban egy másik a szüret idejének megszabását illető indítvány elfogadtatott . Azonban, a fenforgó ügyet tekintve, sajnálkoznunk kell azon csalódás fölött, melyben a többség, az úgynevezett fehérpárt éldeleg , mely azt hiszi, hogy ily eljárással megfélemlíti a hetedik nagyhatalomnak ismert szabadsajtót. Nagyobb hatalom az, mint némely városi apró zsarnok, vagy pártszenvedélytől elragadott tömeg, és hogy e hatalommal tud élni, arról e lap múltja eléggé tanúskodik. Bátran vesszük föl az elébünk dobott keztyüt s ígérjük, hogy jövőnk nem tagadja meg multunkat, s küzdeni fogunk ezután is tán még erélyesebben az álpróféták, népámítók, a sötétséget terjesztők ellen, az örök igazság, a világosság , a törvényesség, szabadság és városunk jóléte érdekében. Sze rk. a megszabás joga a tanácsra ruháztatott, de mivel a szüretelést ez idén már többen megkezdték, a tanács csak a jövő évtől kezdve fogja évenként meghatározni a szüret idejét. Wagner Károly képviselő indítványozza, hogy neveztessék ki egy bizottmány, mely javaslatot adjon, miként lehetne a ronda lacikonyhás épület helyébe egy díszes házat építtetni úgy, hogy az önmagát kifizesse, egyszersmind e bizottmányba néhány pénzesebb polgártársunk beválasztását javasolja, kik a pénztőke előteremtésére nézve adjanak véleményt. Burger Zsigmond képviselő szerint e városnak számos hiányai vannak, melyek orvoslásra várnak. Ilyenek a vármegváltás s a piacrendezés Ügye, ilyen a tiszai rozzant hid, mely Szeged városának szégyenére válik. Ha a város maga nem képes is állandó hidat építeni, fog akadni részvénytársulat, mely annak létesítésére vállalkozik. Tudomása szerint már történtek ajánlatok s pár év előtt terv is nyuttatott be a városhoz. Javasolja, hogy egy bizottmány küldessék ki, mely a város mindezen hiányait vizsgálat alá vévén, mimódoni orvoslására javaslatot dolgozzon ki. Wagner Károly és Burger Zsigmond képviselők indítványai elfogadtatván, a bizottmány következőleg alakíttatott meg. Elnök: id. Felmayer Antal; tagok: Kiss Dávid, Ökör Máté, Wagner Károly, Hoffer Károly, Heszlényi József, Osztrovszky József, Dobó Miklós, Zsótér Andor, Molnár Pál, továbbá a városi főmérnök és főszámvevő. Óváry Pál képviselő fölemlítvén, hogy a 20 ezer lakossal bíró alsóvárosnak orvosa nincsen, holott a városi másodorvosi állomás főként az alsóváros iránti tekintetből szerveztetett, indítványozza, hogy a városi másodorvos lakását az alsóvárosra áttenni utasíttassék. Burger Zsigmond képviselő a mellett van, hogy a másodorvos, kinek a városi közegészség körül megállapított teendői vannak s nem egyedül az alsóváros miatt nyerte állomását, lakásán meghagyassék. Az idő előre haladván, elnök a közgyűlés folytatását s illetőleg e kérdés megvitatását másnapra tűzi ki. (Folyt, következik.) Nagyon örülünk , hogy képviselő úr e tárgyat szőnyegre hozta. íme azt a „Szegedi Híradó“t, mely nehéz viszonyok között, katonai törvényszék által fenyegetve , nem félt a nép érdekéért síkra szállni, most a sajtószabadság korszakában, mivel meg meri mondani a félrevezetett nép hibáit s vezetőik bűneit; mivel részrehajlatlanul gyakorolja ellenőri hivatását, e félrevezetett népből bejutott s többséget képező, részben írni olvasni nem tudó képviselők sajtópörbe akarják fogni! Alkotmányos szellemű polgársághoz illő-e az ily eljárás? — Jól tudjuk, hogy a szolgaság jármában felnőtt nép vagy nem tud azon bilincsekből menekülni , melyek szellemét nyűgözték , vagy túlcsap az eszélyesség, a törvényesség és méltányosság korlátain; jól tudjuk, hogy a hatalomra vergődött pártokat nem mindig a türelmesség és igazság vezetik, annál inkább, ha a nép, mely e pártokat, képezi, nem elég öntudatos annak megítélésében, mire a lelkiismeretlen vezetők ösztönzik. Helybeli újdonságok. * A helybeli ügyvédek Vadász Manó országgyűlési képviselő meghívása folytán múlt kedden délután 4 órakor gyűltek össze a belvárosi kaszinó teremében, a törvénykezési rendtartás és írótunalmonjog java rendszerére vonatkozó miniszteri törvényjavaslat átvizsgálása céljából. E gyűlésből egy bizottmány küldetett ki, melynek feladata leent említett törvényjavaslatot tanulmányozni s arról a helybeli ügyvédi karnak véleményt adotf Ardet Ucalegon. A tüzek a városban megszűntek, hanem annál jobban kitört a szenvedélyek lángja a közgyűlési teremben. A vita nem tárgyak körül forog többé, hanem személyek körül; a leghiggadtabbak - nak ismert férfiak kijönnek sodrukból s a legillemtelenebb kifejezésekkel traktálják egymást. E botrányos jelenetekért vádolnunk kell az elnököt, ki oly dolgokat enged ott föltálaltatni, melyek nem odavalók, aki híveinek sokat enged, többet, mint amennyit elnöki kötelessége megsértése nélkül szabadna, s aki a garázdálkodót nyílt fölhívás dacára sem utasította rendre, s átalában akkor int rendre, türedelemre és higgadtságra, midőn a féktelen szenvedélyek már félig-meddig kidühöngték magukat. Ez az oka, hogy a szarvakat kapott középen ülő nagynevű városatyák a tanácskozást pusztára való kiáltozásaikkal zavarják s Osztrovszky békülékenységre intő higgadt szavait „nem lehet“, „nem békülünk“féle kiáltozásokkal szakíták félbe. A múlt keddi közgyűlés jeleneteitől minden műveltebb érzület boszankodással és undorral fordul el, s ebből ítélve, a mi közgyűlésünkön higgadt tanácskozást többé alig remélhetünk, hacsak a dühöngő többség magára nem hagyatik, amit, úgy látszik, elérni akar. Hogy ily körülmények közt hová jutunk s hová fejlődnek a város orvoslást váró régi sebei, azt a jó Isten tudja. A helybeli asztalos ipartársulat ügyében múlt vasárnap tartott értekezletre az érdeklődők, nagyobbrészt iparosok, szép számmal jöttek össze. A társaság üdvös célja többek által igen szépen fejtegettetett, s a már félig megtestesült eszmét a jelenvoltak lelkesen karolták föl. Határozatba ment, hogy részvényesek gyűjtésére 12 aláírási ív bocsáttassák ki, melyek ugyanannyi ügybuzgó gyűjtők által kezeltessenek. Az aláírások eszközlésére jövő vasárnaptól számítva 14 nap tűzetett ki, mely idő alatt a gyűjtések befejezendők. Részvényesek gyűjtésével megbizottak: Kovács József, Posgay Mihály, Szabó Antal, Juhász György, Szmolényi Nándor asztalos mesterek, továbbá Burger Zsigmond, Gál és Madár, Zsótér Andor, Löw Lipót főrabbi, Szabó Imre takarékpénztárnok, Kiefer Godefréd és Nagy Sándor ügyvéd, kiknél a résztvenni akarók magukat a föntebbi határidő alatt bejegyeztethetik. Megemlítjük még, hogy Kovács József asztalos céhmester úrnak már e gyűlésen bemutatott idén közel száz részvény volt aláírva s kilátás van rá, hogy az asztalosok maguk a részvények felét alá fogják írni, s így a közönségnek körülbelől csak 200 részvény marad fen. * Szentes város közönségéből 1. hó 2-dikán egy küldöttség jelent meg Pesten, képviselve egy Szentesen keletkezett és nagyobb részint földmivelőkből álló úgynevezett „terményárusító egyletet.“ E küldöttség először is megkereste a földhitelintézet titkárát Csengery Antal urat, majd ennek avatott tanácsa meghallgatása után Harkányi miniszteri tanácsost édes atyjával együtt, kiknek előadása és egyenes jóakaratot, sőt rokonszenvet mutató szívélyes útbaigazító tanácsuk megfontolása és helybenhagyásával, városuk képviselőjével Pulszky Ferenc úrral Strasser és König pesti nagykereskedő házat látogatták meg, és ezen házzal az egyleti összes és több ezer köbölre menő tiszta búzájuk eladása fölött lehet hinni, hogy az első tömeges eladást érvényesítendik. Ugyane küldöttség a nevezett városi képviselő úrral személyesen tisztelgett egyúttal a belügyminiszteri első államtitkár úr előtt is. Itt városuk egész belététét élénk színekkel lerajzolva, földerítve különösen az adó és egyéb hazánkat szorosan érdeklő ügyek kezelését, úgy az örök váltság fizetésének nem annyira behajtása, mint annak más kútfőkből is lehető előállítása körüli eddigi langyos eljárásokból a népre háramlott tetemes károkat; végre a gonosz kéz és ész által tőlök az ismeretes időben elvett rendezett tanács visszaadatása iránt már jó ideje benyújtott alázatos fölfolyamodásukat élőszóval és egy privátlevél átadásával pártolásba ajánlva, kérve kérték mindhárman ő méltóságát és általa az illető felelős magyar miniszter urat a rendezett tanácsnak sok, de általuk elő nem számlált okokból is okvetlen leendő hova hamarabbi helyreállítására, annyival is inkább, mivel a már most helyreállított megyei tisztikar annak életbe visszaléptetését, szükségesnek, sőt Szentesre nézve életkérdésnek tekinti, ő méltósága Szentesnek minden jogos követelését megadandónak ígérte, a rendezett tanács ügyébeni iratok pedig már a megyére leküldve lévén, az azok fölötti gyors eljárásban sürgetését fölajánlotta. Az utóbbi közgyűléseken érdekes volt látni azokat a nagy kereszteket, amiket a közgyűlési jegyzőkönyv alá az azt körülhordozó írnok, a, neveiket fölírni nem tudó képviselők nevei mellé pingált. A publikum jól mulatott rajta. * Egy mostoha körülmények közt levő átutazó honvéd Lay Sándor fölsegélésére jövő vasárnap a helybeli színházban költői estély rendeztetik. Részt vesz benne a fent nevezetten kívül, ki szavalati előadásokat tart, Nagy István zongoraművész néhány tanítványával és a helybeli dalárda. Kovács István zongora- és orgonakészítő ez alkalomra legjobb zongoráját minden díj nélkül engedi át, a színháztulajdonosok is tetemesen leszállított áron adják oda a színházat. * A „Szegediből „Szegedi Néplappá“ átváltozott újság szerkesztőjéül most már névleg is amaz elhiresült Szabó Mihály képezdei tanár van megnevezve. Gratulálunk a lapnak, melynek ily szerkesztője s a pártnak, melynek ily lapja van! — A szőreghi réten vasárnap este P. V. gazdálkodónak roppant nagy kazal búzája gyujtatott fel, melyben állítólag 2300 kereszt lett volna rakva, s mely még kedden is égett. Úgy halljuk, hogy e kazalt az illető a magyar általános biztosítótársaságnál akaró biztosítani, hol eddig is évenként biztosította terményeit s mintegy 1500 forintot fizetett dijakért; de a főügynökség a társaság érdeke megóvása tekintetéből visszautasította, dacára annak, hogy az alügynök a biztosítást fölvette s hogy az igazgatóság is, hol az illetők szintén lépéseket tettek, csodálkozását fejezte ki e vonakodás felett. Véletlenül egy idegen társaság titkára járt itt, ki kapván az alkalmon a biztosítást elfogadta, s most fizethet busásan. No ennek is alig lesz kedve másszor olyasmit biztosítani, mitől szilárd hazai intézetünk előre látó főügynöke visszariad. — H.-M.-Vásárhelyen a takarékpénztár fölállítását ismét erősen rebesgetik; minden előkészület megvolna , csak részvényes nem találkozik elégséges számban. Nagyon szomorú lenne, ha az ottani jobb módú lakosság közönyösségén szenvedne ez eszme hajótörést. — P. J. fiatal aranyműves-segédről, ki utóbbi időben a gabonaüzlet élénkségtől elragadtatva, bizományi üzletbe kapott, — beszélik, hogy több ezer forint idegen pénz elgschaftelése után — továbbállt. Nem értjük, hogy egy kiskorú fiatal ember kezére miként lehetett tetemesebb összegeket bízni, s azt még kevésbé, hogy az ilyen nyilvános irodát nyithatott. No de nálunk e téren sok minden történik, melyre a hatóság figyelme nem terjed. Ez azon fiatal ember, kit a boldogult „Szeged“ folytonosan, mint a kereskelmi s