Szegedi Híradó, 1867. július-december (9. évfolyam, 53-104. szám)

1867-09-12 / 73. szám

saját vagyonukkal felelősök. Tudva van pedig, hogy a város vagyonának kezelésében 1862 óta a jelen tisztikar beléptéig tetemes hiányok történtek. Ilyenek történtek például a ballagi­­tói- s Bobalicsnak kiadott földeket illetőleg. Ez utóbbiak miatt tudjuk, hogy pert folytat a város s a pör állásáról a városi főügyész jelentést is tett, a miből csak az világlott ki, hogy alperes ismét 30 napi időhaladékot kért, így e pör elhuzódhatik 8—10 esztendeig is s a város több ezekre menő kárt szenved. Miután a 61-diki közgyűlés határozatai ma is jogérvényesek , kívánja, hogy küldöttség neveztessék ki, mely a város vagyo­nában 1862-től fogva a jelen tiszti­kar belépteig történt intézkedé­se­ke­t m­eg­vi­zs­g­ál­ván, a tapasztalt hiányokról a közgyűlésnek jelen­tést tegyen. Egyszersmind kívánja, hogy a 61-diki utolsó közgyűlés imént fölolvasott hatá­rozata a mai közgyűlés jegyzőkönyvébe vétessék. Főügyész jelenti, hogy a Bobalitsper legnagyobb részt be van végezve, csupán bírósági szemle szükséges, hogy minő állapo­potban van a kert. Szabó János képviselő bírói szemle nélkül is tudja, hogy nincs benne eperfa, pedig alperes kötelezte magát, hogy évenként 6000 eperfát ad. Kolb Antal tanácsnok. Szükségtelennek tartja, hogy a 61-dik utolsó közgyűlés vég­zése jegyzőkönyvbe vétessék, miután magából a hivatal kötelezettségéből folyik a felelősség. Különben is a 61 diki közgyűlés hatáskörét annak okt. 30-diki határozata felülhaladta. — Ezután szólót elkezdte ragadni a szenvedély paripája s először is Osztróvszkynak tett szemrehányásokat, hogy a múltak sebeit tépi föl, s hogy tetteivel kérkedik. (Mikor tette azt?) Ő elismeri, hogy Osztróvszkynak van­nak érdemei, de a haza sorsának jobbrafor­dultában legnagyobb érdeme a haza bölcsének van s a kivitel érdeme miniszterelnök ő nagy­­méltóságát illeti. (Váljon mit akart ezzel ta­nácsnok ur bizonyítani?) Osztrovszky. Tagadja, mintha ő sze­mélyekkel akarna bíbelődni. Ő egy rászaló szót sem szólt azok ellen, kik a provisorium­­ban szolgáltak, egyedül Szeged vagyona ér­dekében tette indítványát. Elnök: Maradjunk szorosan a tárgy mellett, azok fölött, kik a provisoriumban szolgáltak, ítéltek a választók, midőn őket tisztviselőkül megy választották. Ezután kérdi, hogy az 1861-diki okt. 30-diki határozat jegyzőkönyvbe vétessék-e ? Mészáros Lajos aljegyző fölolvassa a kérdéses jegyzőkönyvnek hazaárulásról szóló pontját azon megjegyzéssel, hogyha e határo­zat a jelen gyűlés jegyzőkönyvébe vétetik, a közgyűlés újra ki fogja mondani a vádat, a­melynek helytelensége most már el van is­merve. Polen­er Jenő képviselő. Nem pártolja Osztrovszky indítványát. A volt provisorius tisztviselők nem vonathatnak felelősségre, mi­vel a­mit tettek, mint kiskorú gyermekek tették a helytartótanács felügyelete alatt, s így a volt helytartótanácsot is felelősségre kellene vonni. Az volt mondva, hogy vessünk fátyolt a múltakra, ő a provisorius tisztvise­lők minden intézkedéseire fátyolt kíván vetni Magyar János képviselő a jegyzőkönyvbe vételt kívánja, mert ez okmány nélkül a le­véltár hiányos leend. Tas­ch­­­er József tanácsnok. A jegyző­könyvbe vétel ellen szól, miután a 61-diki közgyűlés kérdéses határozatát a helytartó­­ tanács is megsemmisítette. A vizsgálatra vo­natkozólag megjegyzi, hogy azt megejteni nem lehet. Ha az évek során történt minden intézkedést meg akarnak vizsgálni, mennyi idő kivántatnék ahhoz, s mi lenne mind an­nak vége? (Érdekes dolgok nőhetik ki be­lőle magukat s bizonyos, hogy nem a város bánja meg.) Kolb Antal tanácsnok ismét szól és ismét szenvedélyesen, óvást tesz az ellen, hogy a határozat jegyzőkönyvbe vétessék. — Osztróvszky önmaga alatt vágja a fát, miután a provisoriumban a város ügyeinek ő is szol­gált. r­észt vett a városi anyagi kérdések tárgyában tartott gyűlésekben, a többi közt, a melyek a vízvezeték és gázvilágítás ügyé­ben tartottak. Osztróvszky tiltakozik azon állítás ellen, hogy a vízvezeték ügyében tartott tár­gyalásokban résztvett. Azt nem tagadja, hogy a város egyes közdolgaiba, például az unlági ügyekbe ő is befolyt, s ha ez is bűn, ter­jesztessék ki reá is az 1861-diki közgyűlés érzékeny pontja, de ha csak e miatt ellenzik annak jegyzőkönyvbe vételét, nem bánja, ha az, mi a hazaárulásra vonatkozik, el is ma­rad, miután ő főkép a felelősségre vonatkozó pontot akarná épségben s érvényben fönn­tartatni. Tóth János képviselő osztja Magyar János nézetét. Az eltévedt jegyzőkönyv a le­véltár kiegészítő része; oly történeti okmány, mely Szeged város akkori gondolkozásmód­járól tanúskodik. Vagy vezettessék tehát be a jegyzőkönyvbe, vagy tartassék meg ok­mány gyanánt addig, míg az eredetit a vizs­gáló­bizottmány előkeríti, vagy arról jelen­tését benyújtja. Végül a jegyzőkönyvbe vétel kérdésének eldöntése akkorra halasztatott, midőn a vizs­gálatra kiküldött bizottmány beadja jelentését. Ezután elnök fölteszi a kérdést: akar-e a közgyűlés küldöttséget választani, mely a város vagyonában 1862-től 1867-ig történt intézkedéseket megvizsgálván, azokról jelen­tést tegyen. Fodor István képviselő a vizsgálatot fölötte szükségesnek tartja, miután vannak jelek, melyek arra mutatnak, hogy a város vagyona helytelenül kezeltetett. — Fölhozza Péchy helytartótanácsi alelnök esetét, kinek — hir szerint — tisztátlan vagyonkezelés miatti elbocsájtatása éppen azon időben történt, mi­dőn itt a Fotti ügy forgott szőnyegen. Azt is különösnek tartja szóló, hogy míg Gamperl nem akart a Tiszaszabályozásba belebocsát­kozni, a provisorius hatóság néhány ezer irtót sózott vele nyakunkba. Nem kívánja, hogy a vizsgáló­bizottmány minden csekély­ségre kiterjeszsze figyelmét, csupán a lénye­gesebbeket szemelje ki. Szabó János képviselő megemlíti, mi­szerint a provisorius tisztviselők annyira nem szerették az ellenőrködést, hogy midőn a „Szegedi Híradó“ a­dotti ügyben a nép ér­dekét védte, az akkori tanács egyik tagja a cikkírót a várba katonai törvényszék elébe akarta vitetni. *) Kolbnak felelvén, meg­jegyzi , hogy a közdolgok fölött határozni a város polgárai rendesen akkor hivattak meg, midőn a határozat már megtörtént. (Szóval, biz a polgárok a provisorium alatt többnyire csak köpönyegül voltak fölhasználva.) Ezután a vizsgáló küldöttség választása átalános többséggel elhatároztatott. — Elnöke lett: Réh János polgármester, alelnök: Fodor István, tagok: Osztrovszky József, Wagner Károly, Babarczy József, Dobó Miklós, Sze­­kerke József, Neskovits György és Szűcs Ferenc cserepes. Polztner Jenő — mint mondá — haszon­talan munkát nem akarván végezni, a bizott­­­mányi tagságot nem fogadta el. Ezután Szekerke József képviselő azon meglepő indítványnyal lép föl, hogy Ma­gyar János képviselőtől, ki a „Szegedi Hír­adóban“ maga bevallja, hogy egy törvény­­széki végzést, megváltoztatott s emiatt bűn fenyítő törvényszék elébe fog idéztetni, — a szavazási jog megvonassék. Osztrovszky József nem helyesli Szekerke­sz indítványát. A közgyűlésnek nincs joga e tárgyban ítéletet nézni s meg kel várnia a birói ítéletet. Utána Poltzner Jenő képviselő jól ki­kerekített beszédben mutatta ki az indítvány helytelenségét, mire aztán Szekerke képviselő azt, mondta, hogy nem is úgy értette ő azt, hanem hogy miként értette, arra aztán nem szolgált magyarázattal. Elnök kimondá, hogy az indítvány nem pártoltatik. Mindamellett már ekkor többen sejtették, hogy mi forrong a közgyűlés kebelében. Azon helyről, honnan a közgyűlés gépeinek igaz­gatása történik, meg volt bízva az indítvá­nyozó, hogy szikrát dobjon a képviselők közé, ez azonban nem történt elég ügyesen s tán a párt sem volt még eléggé informálva, ez volt oka, hogy a közgyűlés lángba nem bo­rult és Szűcs Ferenc cserepesnek volt fön­­tartva a dicsőség, hogy ami ma nem sike­rült, azt másnap eszközölje. De tartsunk rendet. Az indítványok lévén napirenden, Bör­­csök Ignác képviselő indítványozza, hogy a szőlőcsempészet meggátlása céljából szüret előtt szőlőt a piacon ne legyen szabad árulni. Az indítvány célszerűtlensége s kivihet­­lensége több oldalról kimutattatván, az elej­tetek. Azonban egy másik a szüret idejének megszabását illető indítvány elfogadtatott . Azonban, a fenforgó ügyet tekintve, sajnálkoznunk kell azon csalódás fölött, melyben a többség, az úgy­nevezett fehérpárt éldeleg , mely azt hiszi, hogy ily eljárással megfélemlíti a hetedik nagyhatalomnak is­mert szabadsajtót. Nagyobb hatalom az, mint némely városi apró zsarnok, vagy pártszenvedélytől elragadott tömeg, é­s hogy e hatalommal tud élni, arról e lap múltja eléggé tanúskodik. Bátran vesszük föl az elé­­bünk dobott keztyüt s ígérjük, hogy jövőnk nem ta­gadja meg multunkat, s küzdeni fogunk ezután is tán még erélyesebben az álpróféták, népámítók, a sötétséget terjesztők ellen, az örök igazság, a vilá­gosság , a törvényesség, szabadság és városunk jóléte érdekében. S­z­e r­k. a megszabás joga a tanácsra ruháztatott, de mivel a szü­retelést ez idén már többen meg­kezdték, a tanács csak a jövő évtől kezdve fogja évenként meghatározni a szüret idejét. Wagner Károly képviselő indítvá­nyozza, hogy neveztessék ki egy bizottmány, mely javaslatot adjon, miként lehetne a ronda lacikonyhás épület helyébe egy díszes házat építtetni úgy, hogy az önmagát kifizesse, egyszersmind e bizottmányba néhány pénze­sebb polgártársunk beválasztását javasolja, kik a pénztőke előteremtésére nézve adjanak véleményt. Burger Zsigmond képviselő szerint e városnak számos hiányai vannak, melyek orvoslásra várnak. Ilyenek a vármegváltás s a piacrendezés Ügye, ilyen a tiszai rozzant hid, mely Sz­eged városának szégyenére válik. Ha a város maga nem képes is állandó hidat építeni, fog akadni részvénytá­rsulat, mely annak létesítésére vállalkozik. Tudomása sze­rint már történtek ajánlatok s pár év előtt terv is nyuttatott be a városhoz. Javasolja, hogy egy bizottmány küldessék ki, mely a város mindezen hiányait vizsgálat alá vévén, mimódoni orvoslására javaslatot dolgozzon ki. Wagner Károly és Burger Zsigmond kép­viselők indítványai elfogadtatván, a bizottmány következőleg alakíttatott meg. Elnök: id. Fel­­mayer Antal; tagok: Kiss Dávid, Ökör Máté, Wagner Károly, Hoffer Károly, Heszlényi Jó­zsef, Osztrovszky József, Dobó Miklós, Zsó­­tér Andor, Molnár Pál, továbbá a városi fő­mérnök és főszámvevő. Óváry Pál képviselő fölemlítvén, hogy a 20 ezer lakossal bíró alsóvárosnak orvosa nincsen, holott a városi másodorvosi állomás főként az alsóváros iránti tekintetből szervezte­tett, indítványozza, hogy a városi másodorvos lakását az alsóvárosra áttenni utasíttassék. Burger Zsigmond képviselő a mel­lett van, hogy a másodorvos, kinek a városi közegészség körül megállapított teendői van­nak s nem egyedül az alsóváros miatt nyerte állomását, lakásán meghagyassék. Az idő előre haladván, elnök a közgyűlés folytatását s illetőleg e kérdés megvitatását másnapra tűzi ki. (Folyt, következik.)­ ­ Nagyon örülünk , hogy képviselő úr e tárgyat szőnyegre hozta. íme azt a „Szegedi Híradó“t, mely nehéz viszonyok között, katonai törvényszék által fe­nyegetve , nem félt a nép érdekéért síkra szállni, most a sajtószabadság korszakában, mivel meg meri mondani a félrevezetett nép hibáit s vezetőik bűneit; mivel részrehajlatlanul gyakorolja ellenőri hivatását, e fél­revezetett népből bejutott s többséget képező, részben írni olvasni nem tudó képviselők sajtópörbe akarják fogni! Alkotmányos szellemű polgársághoz illő-e az ily eljárás? — Jól tudjuk, hogy a szolgaság jármá­ban felnőtt nép vagy nem tud azon bilincsekből me­nekülni , melyek szellemét nyűgözték , vagy túlcsap az eszélyesség, a törvényesség és méltányosság korlá­tain; jól tudjuk, hogy a hatalomra vergődött párto­kat nem mindig a türelmesség és igazság vezetik, an­nál inkább, ha a nép, mely e pártokat, képezi, nem elég öntudatos annak megítélésében, mire a lelkiisme­retlen vezetők ösztönzik. Helybeli újdonságok. * A helybeli ügyvédek Vadász Manó országgyűlési képviselő meghívása folytán múlt kedden délután 4 órakor gyűltek össze a belvárosi kaszinó teremében, a törvénykezé­si rendtartás és írót­un­almon­jog java rend­­szerére vonatkozó miniszteri törvényjavaslat átvizsgálása céljából. E gyűlésből egy bizott­mány küldetett ki, melynek feladata leent említett törvényjavaslatot tanulmányozni s ar­ról a helybeli ügyvédi karnak véleményt adot­­f Ardet Ucalegon. A tüzek a vá­rosban megszűntek, hanem annál jobban ki­tört a szenvedélyek lángja a közgyűlési te­remben. A vita nem tárgyak körül forog többé, hanem személyek körül; a leghiggadtabbak - nak ismert férfiak kijönnek sodrukból s a legillemtelenebb kifejezésekkel traktálják egy­mást. E botrányos jelenetekért vádolnunk kell az elnököt, ki oly dolgokat enged ott föltá­­laltatni, melyek nem odavalók, aki híveinek sokat enged, többet, mint amennyit elnöki kötelessége megsértése nélkül szabadna, s aki a garázdálkodót nyílt fölhívás dacára sem utasította rendre, s átalában akkor int rendre, türedelemre és higgadtságra, mi­dőn a féktelen szenvedélyek már félig-med­­dig kidühöngték magukat. Ez az oka, hogy a szarvakat kapott középen ülő nagynevű városatyák a tanácskozást pusztára való ki­áltozásaikkal zavarják s Osztrovszky békü­­lékenységre intő higgadt szavait „nem lehet“, „nem békülünk“féle kiáltozásokkal szakíták félbe. A múlt keddi közgyűlés jeleneteitől minden műveltebb érzület boszankodással és undorral fordul el, s ebből ítélve, a mi köz­gyűlésünkön higgadt tanácskozást többé alig remélhetünk, hacsak a dühöngő többség ma­gára nem hagyatik, amit, úgy látszik, elérni akar. Hogy ily körülmények közt hová ju­tunk s hová fejlődnek a város orvoslást váró régi sebei, azt a jó Isten tudja.­­ A helybeli asztalos ipartársul­­­a­t ügyében múlt vasárnap tartott értekezletre az érdeklődők, nagyobbrészt iparosok, szép számmal jöttek össze. A társaság üdvös célja többek által igen szépen fejtegettetett, s a már félig megtestesült eszmét a jelenvoltak lelkesen karolták föl. Határozatba ment, hogy részvényesek gyűjtésére 12 aláírási ív bocsát­tassák ki, melyek ugyanannyi ügybuzgó gyűj­tők által kezeltessenek. Az aláírások eszköz­lésére jövő vasárnaptól számítva 14 nap tű­zetett ki, mely idő alatt a gyűjtések befeje­­zendők. Részvényesek gyűjtésével megbizottak: Kovács József, Posgay Mihály, Szabó Antal, Juhász György, Szmolényi Nándor asztalos mesterek, továbbá Burger Zsigmond, Gál és Madár, Zsótér Andor, Löw Lipót főrabbi, Szabó Imre takarékpénztárnok, Kiefer Gode­­fréd és Nagy Sándor ügyvéd, kiknél a részt­­venni akarók magukat a föntebbi határidő alatt bejegyeztethetik. Megemlítjük még, hogy Kovács József asztalos céhmester úrnak már e gyűlésen bemutatott idén közel száz rész­vény volt aláírva s kilátás van rá, hogy az asztalosok maguk a részvények felét alá fog­ják írni, s így a közönségnek körülbelől csak 200 részvény marad fen. * Szentes város közönségéből 1. hó 2-dikán egy küldöttség jelent meg Pesten, képviselve egy Szentesen keletkezett és na­gyobb részint földmivelőkből álló úgyneve­zett „terményárusító egyletet.“ E küldöttség először is megkereste a földhitelintézet titká­rát Csengery Antal urat, majd ennek avatott tanácsa meghallgatása után Harkányi minisz­teri tanácsost édes atyjával együtt, kiknek előadása és egyenes jóakaratot, sőt rokon­­szenvet mutató szívélyes útbaigazító tanácsuk megfontolása és helybenhagyásával, városuk képviselőjével Pulszky Ferenc úrral Strasser és König pesti nagykereskedő házat látogatták meg, és ezen házzal az egyleti összes és több ezer köbölre menő tiszta­ búzájuk eladása fö­lött lehet hinni, hogy az első tömeges eladást érvényesítendik. Ugyane küldöttség a nevezett városi képviselő úrral személyesen tisztelgett egyúttal a belügyminiszteri első államtitkár úr előtt is. Itt városuk egész belététét élénk szí­nekkel lerajzolva, földerítve különösen az adó és egyéb hazánkat szorosan érdeklő ügyek kezelését, úgy az örök váltság fizetésének nem annyira behajtása, mint annak más kútfőkből is lehető előállítása körüli eddigi langyos el­járásokból a népre háramlott tetemes károkat; végre a gonosz kéz és ész által tőlök az is­meretes időben elvett rendezett tanács vissza­adatása iránt már jó ideje benyújtott alázatos fölfolyamodásukat élőszóval és egy privátlevél átadásával pártolásba ajánlva, kérve kérték mindhárman ő méltóságát és általa az illető felelős magyar miniszter urat a rendezett ta­nácsnak sok, de általuk elő nem számlált okokból is okvetlen leendő hova hamarabbi helyreállítására, annyival is inkább, mivel a már most helyreállított megyei tisztikar annak életbe visszaléptetését, szükségesnek, sőt Szen­tesre nézve életkérdésnek tekinti, ő méltósága Szentesnek minden jogos követelését meg­­adandónak ígérte, a rendezett tanács ügyébeni iratok pedig már a megyére leküldve lévén, az azok fölötti gyors eljárásban sürgetését fölajánlotta.­­ Az utóbbi közgyűléseken érde­kes volt látni azokat a nagy kereszteket, a­miket a közgyűlési jegyzőkönyv alá az azt­ körülhordozó írnok, a, neveiket fölírni nem tudó képviselők nevei mellé pingált. A publi­kum jól mulatott rajta. * Egy mostoha körülmények közt levő átutazó honvéd Lay Sándor föl­­segélésére jövő vasárnap a helybeli színház­ban költői estély rendeztetik. Részt vesz benne a fent nevezetten kívül, ki szavalati előadásokat tart, Nagy István zongoraművész néhány tanítványával és a helybeli dalárda. Kovács István zongora- és orgona­készítő ez alkalomra legjobb zongoráját minden díj nél­kül engedi át, a színháztulajdonosok is tete­mesen leszállított áron adják oda a színházat. * A „Szegediből „Szegedi Néplappá“ átváltozott újság szerkesztőjéül most már név­­leg is amaz elhiresült Szabó Mihály képezdei tanár van megnevezve. Gratulálunk a lapnak, melynek ily szerkesztője s a pártnak, mely­nek ily lapja van! — A szőreghi réten vasárnap est­­e P. V. gazdálkodónak roppant nagy ka­zal búzája gyujtatott fel, melyben állítólag 2300 kereszt lett volna rakva, s mely még kedden is égett. Úgy halljuk, hogy e kazalt az illető a magyar általános biztosító­társaságnál akaró biztosítani, hol eddig is évenként biztosította terményeit s mintegy 1500 forintot fizetett dijakért; de a főügynökség a társaság érdeke megóvása tekintetéből visszautasította, dacára annak, hogy az alügynök a biztosítást fölvette s hogy az igazgatóság is, hol az illetők szin­tén lépéseket tettek, csodálkozását fejezte ki e vonakodás felett. Véletlenül egy idegen társa­ság titkára járt itt, ki kapván az­ alkalmon a biztosítást elfogadta, s most fizethet busá­san. No ennek is alig lesz kedve másszor olyasmit biztosítani, mitől szilárd hazai inté­zetünk előre látó főügynöke visszariad. — H.-M.-V­á­s­á­r­h­e­l­y­e­n a takarék­­pénztár fölállítását ismét erősen rebesgetik; minden előkészület megvolna , csak részvényes nem találkozik elégséges számban. Nagyon szomorú lenne, ha az ottani jobb módú la­kosság közönyösségén szenvedne ez eszme hajótörést. — P. J. fiatal aranyműves-segéd­ről, ki utóbbi időben a gabonaüzlet élénkség­től elragadtatva, bizományi üzletbe kapott, — beszélik, hogy több ezer forint idegen pénz elgschaftelése után —­ továbbállt. Nem ért­jük, hogy egy kiskorú fiatal ember kezére mi­ként lehetett tetemesebb összegeket bízni, s azt még kevésbé, hogy az ilyen nyilvános irodát nyithatott. No de nálunk e téren sok minden történik, melyre a hatóság figyelme nem ter­jed. Ez azon fiatal ember, kit a boldogult „Szeged“ folytonosan, mint a kereske­lmi s

Next